.jpg)
Az idén az ONK-n a legfrissebb kutatásom bemutatásával, önálló előadással veszek részt.
A bírálatra beküldött, és befogadott absztrakt:
Kooperáció, integráció vagy kompetíció?
A szegedi Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola igazgató-tanácsának szerepe (1928-1932.)
Kutatásom forráshátterét elsősorban a Magyar Országos Levéltár, a Csongrád Megyei Levéltár, illetve a Szegedi Tudományegyetem Levéltárának korábban feldolgozatlan iratai jelentik, így a főiskola vezetését ellátó igazgató-tanács jegyzőkönyvei, a főiskolai tanács jegyzőkönyvei, a tanárképző főiskolával a pedagógusképzésben együttműködő Bölcsészettudományi-, illetve Természettudományi Kar kari tanácsának jegyzőkönyvei, kinevezések, hivatalos levelek és egyéb iratok.
Jelen kutatás szerves része az Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola és a Ferenc József Tudományegyetem együttműködését (1928-1940.) feltáró vizsgálatsorozatnak, amely a pedagógusképzés területén fennálló kooperációra fókuszál.
Kutatásomban egyrészt leíró jellegű, primer forrásokra támaszkodó történeti megközelítést, forráselemzést alkalmazok, másrészt a rekonstruált történeti dimenziót a hallgatói anyakönyvekből kinyert adatok vizsgálatával egészítem ki.
Az 1928-tól Szegeden működő Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola vezetése az igazgató-tanács feladata volt, amelyben a szervezeti szabályzat szerint döntő szerepet játszottak az egyetemi delegáltak, és amely tanács minden lényegi kérdésben döntési joggal rendelkezett. A plénum vezetője, Huszti József 1923 óta volt a Bölcsészettudományi Kar oktatója, 1923-tól 1929-ig a Klasszika-Filológia Tanszék vezetője, majd 1930-31-ben a Bölcsészkar dékánja, 1931-32-ben prodékán. A vizsgált időszakban (1928-1932.) a főiskola tíz-tagú igazgató-tanácsának öt tagja az egyetemet, négy tagja a főiskolát és egy a gyakorló iskolát képviselte, sőt az 1929-30-as tanévben az igazgató-tanács egyetemről delegált tagjai a Bölcsészkar és a Természettudományi Kar dékánjai voltak.
1928-tól kezdődően a főiskola hallgatóinak választott szaktárgyukból félévente egy-egy órát az egyetemen kellett hallgatniuk rendkívüli hallgatókként. Ezen döntéssel a két egyetemi kar a hallgatói létszám növelését érte el, a főiskolai hallgatók pedig szaktudásuk elmélyítésére kaptak lehetőséget.
Előadásom célja, hogy választ adjak az alábbi kérdésekre: Milyen hatáskörrel működött a főiskola igazgató-tanácsa? A főiskolát érintő döntések meghozatalakor befolyásolta-e az igazgató-tanácsot az értékpreferencia mellett az érdekpreferencia is? Milyen előnyökkel illetve hátrányokkal járt a tanárképző főiskolára nézve ez az összefonódás? Intézmények közötti együttműködésről, a hallgatókért való versengésről, vagy a főiskola egyetembe történő integrálásának kísérletéről adnak számot a források?
Kommentek