- Cimkék:
Az idén a Debreceni Egyetemen került megrendezésre az Országos Neveléstudományi Konferencia. A XIV. alkalommal megrendezésre kerülő konferencián a "Kooperáció, integráció vagy kompetíció? A szegedi Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola igazgató-tanácsának szerepe (1928-1932)" című előadással vettem részt. A korábbi két év tapasztalatai alapján igyekeztem egy viszonylag kis területet bemutatni a kutatásomból, hiszen a 15-20 perces időkeret rendszerint nagyon rövidnek bizonyult.
A szekciót Tóth Zoltán, a konferencia elnöke vezette, és ebben a szekcióban hangzott el az enyémen kívül Jan Guncaga (Szlovákia), Nóbik Attila (SZTE) és Tokodi Gábor (DE) előadása is.
A konferencia első napján a számomra legérdekesebb szimpóziumot hallgattam meg, amelyről sajnos tavaly lemaradtam, mert épp akkor kellett előadnom egy párhuzamos szekcióban. A kutatásom - metodikáját tekintve - az ELTE oktatóinak neveléstörténeti témájú kutatásaihoz áll a legközelebb, így az idén semmiképpen sem akartam kihagyni a Németh András vezette szimpóziumot. Nem csalódtam. A "belépési adó" elmélete, az 1950-es évek politikával átitatott tudományossága, a hálózatelemzés, mint módszer beemelése a neveléstörténetbe különösen felkeltették az érdeklődésemet, ez utóbbit én is szivesen kipróbálnám a saját korszakomban, kutatási témámban.
Ahogy Németh András fogalmazott a kutatás elméleti beágyazottságához szükséges:
1. Az intézményi bázis kialakulása - a kutatás professzionalizációja
2. A tudományos megismerés produktumai (elméleti modellek, koncepciók)
3. A diszciplina kommunikációs hálózatai
4. A saját utánpótlás legitim kritériumrendszer alapján történő kiválasztása és felkészítése
Ez utóbbi, 4. pont úgy valósulhat meg, ha a tudományos utánpótlás megfizeti a "belépési adót", ami azt jelenti, hogy többé-kevésbé kodifikált szabályok alapján dől el, hogy ki az, aki ezt az "adót" meg tudja fizetni. Nem csak az számít, hogy "mi van a fejedben, hanem hogy hogyan tudsz tudósként működni". Szükség van többek között szakmai megszállottságra, elfogulatlanságra, szakértelemre.
A konferencia szervezését illetően kritikai megjegyzésem, hogy ismét sok hasonló témájú szekció zajlott párhuzamosan, így sajnos nem volt alkalom minden érdekes programon részt venni. Nagyon hiányzott a nyomtatott absztrakt-kötet is a saját program összeállításához. Fizettem volna kicsivel több részvételi díjat, ha rugalmasabb szervezéssel, és jobb minőségben sikerült volna az ebédet lebonyolítani.
Összességében nagyon jó alkalom volt a konferencia a kollégákkal való találkozásra, a szakmai és személyes beszélgetésekre.
Remélem találkozunk legkésőbb 2015 decemberében az Óbudai Egyetemen...:-)
Kommentek