Lassan újra elérkezik az év vége, a számvetés ideje. Micsoda év volt! A legnagyobb részét jobb lenne elfelejteni, ugyanakkor szeretném azt hinni, hogy mindennek oka van, és végül, ha nem is a közeljövőben, minden jóra fordul.

Az idei félévben választható kurzusként hirdettem meg a Die Geschichte der Universitat in Szeged c. kurzust, amelynek teljesítéseként a hallgatóknak egyetemtörténeti  témájú helyszíneket kellett felkeresniük Szegeden. Az alábbiakban megosztom (utólagos engedelmükkel) a beadandót. :-)

A karácsonyi szarvasos képért pedig külön nagyon hálás köszönetem! Nagyon örülök, hogy taníthatlak Benneteket:

Az Országos Neveléstudományi Konferencia fotóin 

Ma megtartottam az idei félév utolsó óráját. A dolgozatok zöme már kijavítva várja, hogy beírjam a jegyeket. Fáradt vagyok, de egy kicsit megkönnyebült is: megint lezárult egy nehéz időszak.

A november évek óta próbára teszi az erőmet, a kitartásomat, a saját türelmemet, és időnként a családomét is.

Gyerekkoromban valószínűleg szívesen kipróbáltam volna egy láthatatlanná tévő köpenyt. 

Az idei évben 2015. november 13-án kerül sor a Szegedi Akadémiai Bizottság Székhzában az V. Újra gondolt negyedszázad című konferenciára.

Az idén 15. alkalommal kerül megrendezésre az Országos Neveléstudományi Konferencia 2015. november 19 és 21. között az Óbudai Egyetemen.

Itt a weboldalon is többször írtam már arról, hogy milyen fontosnak tartom a mester - tanítvány viszonyt, hogy őszintén hiszek abban, hogy a jól működő, mindkét fél számára jelentőséggel bíró közös munka közös sikereket eredményez, és ezzel gazdagodik mester és tanítvány egyaránt. 

Persze az eredmények más úton is megérkezhetnek, de ezek az utak sokkal kellemetlenebbek, vidámság, motiváltság, lelkesedés helyett, az a keserűség, csalódás, megbántottság útja.