Karunk, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar, hallgatói/oktatói nyolc díjat szereztek a XXXIII. OTDK 13. - Pedagógia, Pszichológia, Könyvtártudomány, Andragógia - szekciójának megmérettetésen. Különösen büszke vagyok arra, hogy négy díjazott tanszékünk, az Alkalmazott Pedagógia és Pszichológia Tanszék hallgatója!

"Csak azt tudod lángra lobbantani másokban, ami benned ég." (Szent Ágoston)

Tehetségműhelyünkbe várjuk mindazokat az egyetemi hallgatókat, akiket érdekel a nevelés- és oktatástörténet, szívesen foglalkoznának alma materük, a Szegedi Tudományegyetem, és annak Karainak történetével, az itt oktató professzorok és tanárok munkásságával.

A doktori szigorlat utáni néhány hetet nagyrészt a vizsga keltette hullámok elsimításával töltöttem, az elmúlt három hónapban azonban már egyre nagyobb lendülettel vetettem bele magam a disszertáció formálásába. A férjem tanácsára összeraktam a korábban már publikált tanulmányaimat, és tényleg sokat számított a tény, hogy így már majdnem 80 oldalról kellett nekifognom a munkának.

A mai napon felkerült a Tiszatáj online-ra a Müller Miklós fotóművész szegedi diákéveiről készített tanulmányom, amely az alábbi linken elérhető:

http://tiszatajonline.hu/?p=103699

Az idei tanév tavaszi félévének órarendje:

A Délvidéki Szemle legújabb, angol nyelvű számában jelent meg Hungarian Higher Education Policy in the Interwar Period című tanulmányom. (32-44. o.)

A kötet végén egy recenzió olvasható a tavasszal szerkesztésemmel világot látott Gutta cavat lapidem című hallgatói tanulmánykötetről Döbör András tollából. (70. o.)

A lapszám az alábbi linken olvasható:

Engedjétek meg, hadd dicsekedjek egy kicsit a kisfiammal, Andrissal.

2016

Több alkalommal is írtam már összegzést a végéhez közeledő év történéseiről, de az idei évben különösen nagy volt az amplitúdó a jó és a rossz dolgok között, így időrend helyett, most a rosszakkal kezdeném:

Ma éjjel álombéli barátnőmnél vendégeskedtem, akinek kicsi - totyogós - gyereke volt. A lakásban szép rend, tisztaság, besüt a nap, a gyerek tiszta és mosolygós, és az anyukája boldogan újságolja, hogy már a 220. (!) oldalon tart a disszertációjával. 

Álmomban is elképedek... 220? És én a 80 oldalammal, azt hittem, tök jól állok...:-(

Pontosan egy éve történt. Pontosan egy éve, hogy egy néhány évig tartó barátság egyik napról a másikra véget ért. Talán nem is ez a jó megfogalmazás, inkább: eltörött. (http://www.fizelnatasa.hu/az-utolso-nap)