2018, a munka éve

Immáron ötödik alkalommal írok visszatekintést a lassan elmúló év eseményeiről. Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy az idei évet hogyan tudnám egyetlen szóval jellemezni: munka; ez az esztendő egyértelműen a munka éve volt.

Egy évvel ezelőtt arról írtam, hogy a 2017-es év kétségkívül a siker éve volt, és már csak a disszertációm megvédése a lezáratlan szál a családunk életében.

Tavaszi események

Mint ahogy az általában lenni szokott, idén tavasszal sem unatkoztam. A terv ugyan az volt, hogy a védés után egy kicsit lazítok, de végül a szép számmal jelentkező kari elfoglaltságok mellett a tudományos munkát sem sikerült - még rövid időre sem - szüneteltetni. A Keresztapa óta ugyanis tudjuk, hogy vannak azok a bizonyos visszautasíthatatlan ajánlatok. 

Közeledik...

Szinte el sem hiszem, hogy hat és fél évvel azután, hogy eldöntöttem, neveléstörténettel szeretnék foglalkozni és először bekopogtam a későbbi témavezetőm irodájának ajtaján, végre látszik a fény az alagút végén... A hasonlatnál maradva, ez egy különösen hosszú, hideg-rideg, pókhálós alagút volt.

Oldalak