Mától nem dolgozok intézet- és tanszékvezetőként, egyetemi docensként. Kiszálltam.
Nem, nem mondtam fel, nem hagytam ott 22 év után a pedagógusképzést. Öt hónapig alkotói szabadságon leszek. De kell ez az 5 hónap most ahhoz, hogy ne legyen a 22 év a történet vége. Elfáradtam. Egyszer mindenki eléri a teljesítménye, a stressztűrése határát, és egy kicsit el kell távolodnia a mindennapok őrületétől.
Ülök a széken. A szék egy elég sivár irodában áll, bár az ablakon kinézve szépen süt a nap. Az asztalon levelek hevernek a Bűnjel feliratú borítékokban, és azon gondolkodom, hogy hogyan és miért kerültem ide. Péntek délután van. Gyönyörű napsütés.
Bediktálok a rendőrtisztnek minden fontos információt a velem történtekről, és közben csak az jár a fejemben, hogy hogy lehet valaki ennyire ostoba. Azon gondolkodom, hogy én hányszor haragudtam – okkal – emberekre, és mégse jutott eszembe soha mocskos névtelen leveleket küldözgetni. Egy bekamerázott postáról. Ugyanarról. Háromszor.
Mint már jó néhány éve, az esztendő végén idén is számot vetek. Az idei bejegyzés címén már jó ideje gondolkozom, hiszen sok-sok "új kezdet" jellemezte az idei esztendőt. Úgy éreztem, sok területen kellett az elmúlt években kompromisszumokat kötnöm, kivárnom, háttérbe szorítanom a saját érdekeimet. Az idén végre minden visszabillent a megfelelő, szerintem a normális kerékvágásba.
Az elmúlt két évtizedben, amit oktatóként a JUGYU-n töltöttem, majd mindig elégedett voltam a helyzetemmel, helyemmel, pozíciómmal. Akik ismernek, tudják, hogy nem vezetőként képzeltem el magam. Oktatóként, mentorként, és a tudományos pályán szerettem volna érvényesülni.
Az idei már a 8. alkalom, hogy az év vége felé közeledve rendszerezem az év történéseit.
Mivel 2021-ben ezt nem tettem meg, így most néhány mondatban összefoglalom a tavalyi év legfontosabb eseményeit, majd rátérek a 2022-es esztendő leírására.
2022. október 17-én kerül sor az "Óvodából iskolába" c. szakmai nap keretében "Az óvoda-iskola átmenet problematikájának megjelenése a magyar pedagógiai szaksajtóban" címmel tartandó előadásomra. Minden érdeklődő óvodapedagógust sok szeretettel várnak a szervezők!
.jpg)
2020 év végén több évnyi hagyomány után nem írtam meg az „évértékelő” blogbejegyzést.
Igen, az idei évben mindhárman megkaptuk a lehetőségeket arra, hogy kiteljesedhessünk abban, amit szeretünk. Ki a zenélésben, ki az oktatásban kutatásban, ki a fejlesztésben, innovációban.
Ebből következően az idei év olyannyira zsúfoltra sikerült, hogy ezen sorok megírására is csak az év utolsó napján kerítettem sort.
Az elmúlt hónapokban nem azért nem írtam, mert semmi nem történt, inkább azért nem, mert túl sok minden történt.
Ha visszagondolok az idei év első felére, a legnagyobb változás, ami eszembe jut, hogy április 1-jétől megbízott tanszékvezető lettem. Alapesetben ez remek hír, mindenki örömmel gratulált is hozzá, de én nagyon sokat vívódtam a kinevezést megelőző hetekben.
Az egri Eszterházy Károly Egyetem Neveléstudományi Doktori Iskolája felvételt hirdet a 2019-2020-as tanévre!
A doktori iskolában működő alprogramokról az alábbi oldalon lehet tájékozódni: