Konferencián, Londonban

2014. július 23-26. között Londonban került megrendezésre a 36. International Standing Conference for the History of Education (ISCHE), amelynek fő témája az első világháború kitörésének 100. évfordulója alkalmából a háború és a béke oktatásra gyakorolt hatása volt. 

A konferenciának a London Camden negyedében található Institute of Education adott otthont.

Előadásomban az első világháborút lezáró párizsi békeszerződés hatását vizsgáltam meg a magyar felsőoktatás szerkezetére vonatkozóan. Kiemeltem az a tényt is, hogy bár az első világháborút Magyarország elvesztette, és a trianoni békeszerződés megkötése a magyar történelem egyik legtragikusabb eseménye, majd 100 év távlatából ideje a pozitívumokat is megtalálni a megváltoztathatatlan helyzteben: 

Nagy-Magyarország korábbi négy egyeteme (Budapest, Debrecen, Pozsony, Kolozsvár) a trianoni döntést követően hamarosan újra működött, csupán a székhely változott: a pozsonyi egyetem Pécsett, a kolozsvári Szegeden folytatta a munkát. Klebelsberg finanszírozta az átköltözést és a két város infrastrukturális fejlesztését, amelyek lehetővé tették a magas szinvonalú tudományos munkát. Habár az ország nagyobb részét elvesztettük, fejlesszük a tudást, és használjuk a saját kultúránkat a felemelkedéshez, vallotta Klebelsberg.

Szeged mára a Dél-Alföld kulturális központjává vált, egyeteme a vidék legrangosabbja, és közel 30 ezer hallgató tanulmányait szolgálja. 

A felsőoktatás tehát megtalálta a kiutat a nemzeti tragédiából a felemelkedés felé, és így két város egyetemet, és ezzel új lehetőségeket kapott.

A szekció svájci vezetője, Carol Pernet a további két előadást követően - amelyek elsősorban a béke gondolatának megjelenéséről szóltak a két háború közötti időszakban, illetve a második világháború után - azt a kérdést tette fel, hogy Magyarországon hogyan jelent meg az oktatásban a béke gondolata 1918 után. Utalva előadásom első részére, amelyben a trianoni döntés gazdaságra és társadalomra gyakorolt hatását mutattam be, válaszom igen egyszerű volt: hazánkban a béke gondolatával szemben kizárólag a revízió, a "Nem, nem, soha!"-gondolata jelent meg az oktatási szintérben is.

A szekcióelnök összegzésében tehát elmondta, hogy míg Franciaországban és Dániában Európa nyugati részéhez hasonlóan a béke-gondolat megjelenése volt a döntő a háború utáni időszakban, addig Magyarországon ugyanekkor a nacionalizmusé.

Azt hiszem a magyar lélek 1920 utáni állapotát csak akkor tudtam volna érzékeltetni, ha Svájc két-harmadát levágva demonstráltam volna, hogy ebben a helyzetben feltételezhetően ott sem a béke-gondolat lett volna a meghatározó. Persze nehéz ezt épp egy svájcinak elmodani...:-)

További tanulság, hogy habár a konferencia négy-nyelvű volt, és az előadásokat angolul, németül, franciául illetve spanyolul lehetett megtartani, a kérdések angolul hangzottak el, és így is kellett rájuk válaszolni.