- Cimkék:
Sok idő telt el a legutóbbi blogbejegyzés óta, mert - annak ellenére, hogy nyár végén vagyunk -, a sok elfoglaltság nem tette lehetővé, hogy írjak. Először is A magyar polgári iskolai tanárképzés története című könyvem állapotáról szeretnék beszámolni. A tördelés utáni verzió korrekturázását néhány napja fejeztem be, szívmelengető volt látni könyv formában majd hat évnyi munka végeredményét. A borító még nem készült el, de minden bizonnyal pár héten belül a kész mű is a könyvesboltok polcaira kerül. Az külön megtiszteltetés, hogy novemberben az SZTE JGYPK más rendezvények mellett az én könyvemet mutatja be 90 éves szegedi fennállásának alkalmából.
Másodsorban: itt még nem számoltam be arról, hogy július 6-án az egri Líceum udvarán ünnepélyes keretek között hatodmagammal doktorrá avattak. Szép és méltó lezárása volt a hullámvasút-útnak, amire gyanútlanul és naívan ültem fel 2012-ben. De minden jó, ha a vége jó. Témavezetőmmel a hátam mögött, miközben a férjem bátorítóan - és meghatottan - mosolygott vettem át a "csövet" az általam mindig nagyra becsült Romsics Ignác professzortól. Bár ezt a procedúrát mindig a TIK-ben képzeltem el, épp ott volt tökéletes, ahol volt. A gyönyörű Egerben, egy csodás történelmi épület udvarán, a Varázstorony alatt. :-)
A napokban fejezem be legújabb tanulmányomat a főiskola Szegedre kerülésének körülményeiről a Szeged című folyóirat felkérésének eleget téve, amely cikk a szeptemberi számban fog napvilágot látni. A szívemhez különösen közel álló lesz ez a lapszám, hiszen korábbi szerzőként és szerkesztőként jegyzett könyveimről egy recenzió is megjelenik ugyanebben a számban Miklós Péter történész tollából.
De ne szaladjunk ennyire előre! Augusztus 28-a és szeptember 1-je között Berlinbe utazunk a 40. ISCHE-re, a neveléstörténészek éves világkonferenciájára, ahol Natur als Medium und Inhalt von Erziehung und Bildung in den ersten ungarischen Reformschulen című előadásommal fogok részt venni. Jelenleg gőzerővel erre készülök.
Természetesen a következő hónapokban sem fogunk tétlenkedni. Készülünk a Kutatók éjszakájára Nóbik Attila kollégámmal, dolgozunk a Pedagógiatörténeti Szemle következő számán, szervezzük a 90 éves évforduló alkalmából Szegeden megrendezésre kerülő neveléstörténeti konferenciát, és mindezek mellett - teljesen váratlanul - felkérést kaptam az SZTE Szabadegyetem egyik előadásának megtartására is, ami az ősz számomra legizgalmas kihívásának ígérkezik!
És természetesen a legfontosabb feladat is előttünk áll: a tanítás, a tanszéki feladatok ellátása, a hallgatók segítése, mentorálása.
Mozgalmas hónapok elé nézek, de ugyanakkor izgatott vagyok. Néhány hónap múlva, amikor majd visszatekintek erre az évre, megint - remélhetően - remek élményekkel, szakmai tapasztalatokkal gazdagodva összegezhetem majd az esztendőt.
Mert néha meg kell állni, és áttekinetni az eseményeket. Elnézni kicsit előre, és kicsit hátra.
Kommentek