I'm very proud of you!

Engedjétek meg, hadd dicsekedjek egy kicsit a kisfiammal, Andrissal.

Miközben mi a férjemmel mindennapi küzdelmeinket vívjuk, hol a doktori képzés elvégzése során, hol a disszertáció-írás közben, amikor nyelvvizsgázunk, konferenciákra járunk, cikkeket írunk, amikor küzdünk az elveinkért, álmainkért, itt él velünk ez a kisfiú - már nagyfiú -, aki mindezt a zaklatottságot mérhetetlen méltósággal, nyugodtsággal, szeretettel és rendszerint vidámsággal viseli.

Tanul, olvas, sportol, és persze éli egy mai nyolcadikos átlagos mindennapjait.

Nekünk persze a legkülönlegesebb, legszuperebb gyermek ezen a világon, de néhány napja objektív mércével is szép sikert ért el. A történet még az óvodában kezdődött:

Magyar szakos tanárként azt tanultam, hogy az idegen nyelv tanulásának túl korai megkezdése veszélyezteti az anyanyelv megfelelő szintre fejlődését, így fel sem merült bennem, hogy Andris már az oviban nyelvet tanuljon. Számtalan szakkör közül lehetett választani, volt torna, görkori, stb., és volt angol szakkör is. Négy évesen elénk állt, és közölte, hogy angolt szeretne tanulni. Angolt?! Biztosan nem tudja, mit választ, gondoltuk, így megkérdeztem, hogy miért szeretne angolul tanulni. Azért, mert akkor azokat, akik azt mondják, hogy jhjhkjhjkgsuiusj, én meg fogom érteni. Jól van, rendben, érti hogy miről van szó, így szembe fordulva korábbi elveimmel, beirattuk az angol szakkörre. Énekeltek, mondókáztak, szerette.

Amikor az iskolaválasztáshoz értünk már természetes volt, hogy angolos osztályt keresünk, így az Arany János Általános Iskolára esett a választásunk, ahol angol tagozatos lett. Az akkor induló, új módszerrel dolgozó "Play School" osztályba nem vették fel, de ezt mi részben annak a számlájára írtuk, hogy még csak 6 éves volt, szemben a versenytársai 7 évével.

Szerette az angolt, mindig négyes-ötös volt belőle, és felsőben már számomra is egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy tehetséges. Ötödikes volt, amikor külföldön teljesen egyedül intézkedett angolul, akár útbaigazítás kéréséről, szállodai bejelentkezésről vagy vásárlásról volt szó. Nyugodtan, magától érthetődően kommunikált, éppen úgy, mint az anyanyelvén. Nem járt különórára, nem terrorizáltuk itthon mi sem, egyszerűen ragadt rá a nyelv. Angolul játszik, videózik, és néha gondolkodik. Van, hogy egy-egy szó nem jut eszébe magyarul. (Nem hiába hallottuk ezt többször is a nyelvészet tanszéken!) 

A középiskolai továbbtanulást is az angol jegyében tervezzük, és ezt a tervünket megerősítette a Radnóti Miklós Gimnázium nyolcadikosok számára hirdetett angol versenye első fordulójának eredménye.

http://www.radnoti-szeged.sulinet.hu/index.php?cmd=getnews_1379

A versenyen 153 diák vett részt a megye iskoláiból, és a legjobb 36 jutott tovább a második fordulóba.

Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy Andris a 18. helyet érte el. Ez jó bizonyíték arra, hogy nem - csak - a szülői elfogultság mondatta velünk, hogy érzéke, nagyon jó érzéke van a nyelvtanuláshoz. Természetesen nagyon hálásak vagyunk Makra Péter Tanár Úrnak, aki lelkiismeretesen, módszeresen szeretteti meg velük, és tanítja az angol nyelvet a diákjainak! 

Gratulálok Andris itt is az eredményedhez. 

Brilliant job! I'm very proud of you! 

  

 

 

Kommentek