Éppen három éve, 2011 nyarán döntöttem el, hogy tudományos munkám során a neveléstörténettel szeretnék foglalkozni. Az elmúlt két évtizedben nagyrészt történelemmel és pedagógiával kapcsolatos tanulmányokat folytattam, és mindkettőt nagyon szerettem. A két terület keresztmetszetében pedig egyértelműen a történeti pedagógia és a neveléstörténet állt.
Tanár szakos hallgatóként a neveléstörténet számomra a „nagy sárga könyvet”, a Pukánszky-jegyzetet jelentette, így szegediként nem volt kérdéses a témaválasztás után a témavezető választás sem. Az ember tanuljon a legjobbtól, ezt ma sem gondolom másképp.
Az elmúlt években szereztem számtalan kreditet a doktori képzés során, angol nyelvvizsgát, aminek sikerében néha én sem bíztam. Írtam cikkeket, recenziókat, tartottam előadásokat kisebb és nagyobb konferenciákon, kutattam levéltárakban poros, és penészes iratok között. Szereztem új barátokat a szakmai közösségben, nyertem és vesztettem ösztöndíj pályázatokon, fogadták el és utasították vissza szakmai folyóiratok az írásaimat, dicsértek és kritizáltak. Voltam felhőtlenül boldog, és vigasztalhatatlanul elkeseredett.
Egy – mára kiskamasz – gyermek nevelése során sem lettem azonban annyira felnőtt, mint az elmúlt három évben. Megtanultam, hogy nem minden fehér és fekete. Megtanultam várni. Megtanultam elviselni, és értékelni a kritikát, és megtanultam, hogy néha mindent egy lapra kell feltenni, és érdemes kiállni magamért. Megtanultam hinni a tudásomban, megtanultam motivált maradni akkor is, amikor senki sem motivált. Megtanultam kedden diák, a hét többi napján tanár lenni.
S hogy miért ez a számvetés? Nem is tudom, néha szemrevételezni kell az elvégzett munkát, leltárt készíteni, értékelni, és átgondolni, hogyan tovább…
Ma bizonyítványátadó ünnepség volt. Számtalan felsőfokú (felsőoktatási) szakképzésben tanuló hallgató, hallgatóm kapta ma meg a bizonyítványát. Többségükre nagyon büszke vagyok. Remélem, hogy hozzátettem valamit a tudásukhoz, hogy valami újat is megmutattam nekik a világból. Mert kutató vagyok, ÉS tanár.
Ahogy Humboldt írta: „Az egyetem lényegéhez tartozik két elemnek a találkozása: a kutatásé és oktatásé.”
Kommentek