- Cimkék:
Érdemes végigolvasni az alábbi blogbejegyzést, és az egyre szaporodó kommenteket.
http://orulunkvincent.blog.hu/2015/03/09/_a_magyar_felsooktatas_vesszofu...
Gondolataim a cikk kapcsán:
A múlt hétvégén Konfliktuskezelés kurzus keretében gyakorló tanárokkal dolgoztam. Panaszkodtak a felsőoktatásra. Nem feltétlenül a saját képzésükre, inkább a gyerekeik tapasztalatait mondták el. Elmaradnak órák, az oktatók nem azt tanítják, amit kellene, stb. Kérdeztem, hogy mely karokon tapasztalják ezeket a problémákat, mígnem kiderült, hogy nem csak Szegeden probléma ez, hanem az ország minden részében.
- Miért van ez? - kérdezték tőlem.
Visszakérdeztem:
- Mit gondolnak, mennyi ma egy egyetemi oktató fizetése?
Megdöbbentek. (Én azon döbbentem meg, hogy még a pedagógusok sincsenek tisztában a béreinkkel. Pontosabban azzal, hogy ránk, felsőoktatásban dolgozókra nem vonatkozott a tanári életpálya-modell.)
- Tudják-e mit kell ezért teljesíteni?
Megdöbbentek.
Mindez persze nem ment fel senkit, aki nem tartja meg az óráit, vagy nem készül rájuk, de tény, hogy a jelenlegi fizetésből nem lehet megélni, és tény, hogy a korábbi gyakorlattal szemben (amikor az oktató a kutatási témáját, vagy ahhoz kapcsolódó tudományterületet oktatott évtizedeken keresztül), én kb. a harmincadik féle kurzust tartom az egyetemen. 10 év alatt így hatottak a permanens változások a felsőoktatásban.
Namármost: ha nem élek meg a fizetésemből, mit teszek? Mindent elvállalok, amivel kiegészíthetem a jövedelmemet. Tananyagot írok, tréninget tartok, stb.
Mit teszek, ha a folyton változó képzések és hálótervek mellett mindig új órákat kell kidolgozom? Sokszor éppen csak a hallgatók előtt haladva, de igyekszem tartani valahogy a színvonalat.
Meglepő, hogy van, aki ellenőrzés/hallgatói véleményezés hiányában nem tart órát a nevetséges fizetéséért, és bármi a címe az órának ugyanarról beszél? Nem meglepő. Sajnos.
Mondjuk ki nyíltan: itt tartunk, és nagyon komolyan mondom, NEM jó felé haladunk...:-(
Kommentek