A Nyelv és Tudomány (www.nyest.hu) weboldalán 2015. február 5-én jelent meg Szabó Tamás Péter írása a "finn csodáról", az országról, ahol divat tanárnak lenni. A finn oktatási rendszer sikerei nagy nyilvánosságot kaptak az utóbbi években. Ismerjük a nagyszerű PISA eredményeket, tisztában vagyunk a remek finanszírozással, és irigykedve képzeljük el, milyen lehet egy olyan oktatási rendszer, amelyben van pénz taneszközökre, modern, felszerelt iskolaépületekre, fizetésre, és mint hab a tortán, amiről itthon már régen lemondtunk, társadalmi megbecsülés övezi a szakma képviselőit.
.jpg)
A közoktatásban ugyan emelkedtek a bérek az utóbbi időszakban, de ez a felsőoktatási bérek 2009-es befagyasztásával szemben azt eredményezte, hogy az egyetemi tanárképzésben pl. metodikát tanító tanársegéd kevesebbet keres, mint az általános iskolában munkába álló pályakezdő tanár vagy tanító. Ez a helyzet azt is eredményezi, hogy a felsőoktatásban dolgozó tanárok igyekeznek a megélhetésüket különböző többletfeladatok vállalásával biztosítani. Ez hosszú távon időt és energiát von el az elsődleges feladatuk elvégzésétől, és a versenyképtelen bérek következtében nagy mértékű fluktuációhoz vezet. A felsőoktatás, az egyetemi szervezet további különlegessége, hogy minél alacsonyabb szinten van az oktató a rendszerben, annál több kötelező órát kell tartania, és annál kevesebb pénzt keres. Emellett a tudományos fokozat megszerzése - amely feltétele a tanársegéd továbbfoglalkoztatásának - szintén nagy többletterhet jelent mind anyagi értelemben (tandíj, konferenciák, stb.), mind időbeosztás szempontjából. Hiszen minden héten egy napot szabadon kell hagyni az órarendben a doktori képzés számára, így a maradék négy napra kell besűríteni a félévenkénti 14-16 órát, a szakdolgozókat, TDK-hallgatókat, terepgyakorlat szervezését, adminisztrációt, és persze valamikor a doktori dolgozathoz szükséges kutatást is meg kell ejteni, publikálni kell, és magát a disszertációt is meg kell írni. A másik oldalon persze ott a biztos feljebbjutás záloga, az egyenes karrierút, a növekvő fizetés, és az egyre csökkenő óraszám. Már ha a fokozat megszerzéséig fenn tudjuk magunkat tartani. Vannak persze ösztöndíjpályázatok is, aki jól dolgozik, nyerhet. Igen, ez így igaz. Kivéve azokat, akik - mint én - előbb választották a családalapítást, és utána adták a fejüket a tudományos munkára, hiszen a doktorandusz pályázatok döntő többsége csak a 35 év alattiak számára elérhető.
A 2009. január 1-je óta változatlan felsőoktatási bértábla (bruttó)
| Munkakörök |
Fizetési fokozatok
|
|||
|---|---|---|---|---|
| 0 | 1 | 2 | 3 | |
| Egyetemi tanár | 437300 | 450400 | 463500 | |
| Egyetemi docens | 306100 | 319200 | 332300 | |
| Egyetemi adjunktus | 218700 | 218700 | 231800 | |
| Egyetemi tanársegéd | 161800 | 174900 | - | |
| Főiskolai tanár | 328000 | 341100 | 354200 | |
| Főiskolai docens | 240500 | 253600 | 266800 | |
| Főiskolai adjunktus | 196800 | 196800 | 209900 | - |
| Főiskolai tanársegéd | 174900 | - | - | - |
2015-ben a közoktatásban az egyetemi végzettségű Pedagógus I. 0-4 évig tartó gyakorlattal, 182294 Ft.
Félreértés ne essék, nagyon örülök a pedagógus-béremelésnek, a közoktatásban dolgozó Kollégák nagyon megérdemlik ezt a fizetést. De a pedagógusbérek emelésével együtt ildomos lett volna azok bérének emelésére is gondolni, akik képezik őket. Mert ez a bérfelszültség oda vezethet, hogy a felsőoktatásból - a lényegesen magasabb bér reményében - elvándorolnak az oktatók a közoktatásba, és ez hosszú távon kontraszelektív hatással lesz a felsőoktatás utánpótlására.
Magyarországon nem divat tanárnak lenni, és manapság anyagilag egyáltalán nem éri meg a felsőoktatásban tanítani. Szerencsére vannak olyan emberi értékek, amelyek nem függenek a divat változásától, amelyek konstansak. Az elhivatottság, a szakma szeretete eddig is jónéhányunkat átsegített a nehéz időkön, tudtunk, és tudunk várni, de minden évvel egyre nehezebb megbékélni a helyzetünkkel, egyre nehezebb lelkesedni, kiegyensúlyozottnak, nyitottnak maradni. Fizetés napon - mint ma - a legnehezebb.
Kommentek