Mint már jó néhány éve, az esztendő végén idén is számot vetek. Az idei bejegyzés címén már jó ideje gondolkozom, hiszen sok-sok "új kezdet" jellemezte az idei esztendőt. Úgy éreztem, sok területen kellett az elmúlt években kompromisszumokat kötnöm, kivárnom, háttérbe szorítanom a saját érdekeimet. Az idén végre minden visszabillent a megfelelő, szerintem a normális kerékvágásba.
Januárban - az előző évhez hasonlóan - András újabb tervezett műtétje tematizálta a napjanikat, majd a felépülése, a rehabilitációja az egész tavaszt. Szerencsére ismét egész simán ment minden, idén már azon mulattunk, hogy még jó, hogy csak két lába van, egy harmadik műtétet már mindketten nehezen bírnánk ki. Éreztem én is, hogy oda kell figyelnem az egészségemre, erősödnöm kell testileg és lelkileg is, érezhetően nőttek a kihívások. Sokat mozogtam, hetente órákat gyalogoltam a Ligetben egészen júniusig, amikor is magas pulzus miatt kicsit vissza kellett vennem, de a kert gondozása tavasztól őszig egyébként is elég mozgást jelentett a számomra. Néhány hete, immár orvosi rendelvényre, visszatértem a sétához, most már szabályozottabban, lassabban mehet csak, de nagyon jót tesz a téli estéken. Most Baktó utcáit róvom.
.jpg)
Nyáron nem nagyon sikerült pihennem, sok volt a feladat, kevés az idő, és ha lett is volna lehetőség egy kicsit lelassulni, valahogy nem akart sikerülni a feltöltődés. Még az egy hétnyi szokásos olasz túra sem hozta meg az áttörést. Készítettük a Módszertani Közleményeket, készültünk az őszi kari évfordulós eseményekre, és júliusban kiderült, hogy az intézet (immár a gyógypedagógus-képzéssel kiegészülve) rekordszámú, 581 hallgatót vett fel. Szóval feladat, kihívás volt bőven, az energia azonban csak fogyott, míg végül október 14-ére teljesen lemerültek az elemeim. Vérnyomás-problémák, stresszbetegségek, gyógyszerek, majd kötelező életmódváltás következett, miközben megjelent az új szerkesztett könyvem, és számos szuper felkérést kaptam plenáris előadásokra. Főelőadó lehettem a JGYPK 150. évfordulós központi ünnepségén, előadhattam Gyáni Gábor Professzor Úr előtt egy történész konferencián, vagy Ujváry Gábor előtt egy másikon. Elég sokat írtam idén is, nem titok, vannak terveim 2024-re. Szeretnék megint előre lépni egy kicsit, és ehhez kellett egy kis felpörgés. És ha bárkinek is az futna át az agyán, hogy szervezeti szinten szeretnék előbbre lépni, ez nem igaz, semmilyen tekintetben. Azt szeretném, ha az intézet, és a képzéseink magas színvonalon működnének, egy logikus, átlátható, hallgatóbarát légkörben, ahol a kollégák nagy része a közös célért dolgozik, de semmiképpen nem félelemből... Én elértem a zenitet a szervezetben betöltött pozíciómra nézve. Ennél több feladat már az egészségemet veszélyeztetné.
Az idén már válogattam. Nem mentem el minden konferenciára, ahová mehettem volna, nem rúgtam bele minden felém guruló labdába. A célon tartottam a szemem, és most már csak azokba a játékokba szállok be, amelyek a célomat szolgálják. Hoztam új kollégákat is az intézetbe, mert már több segítségre volt szükségem. Úgy érzem, lassan beáll az új rendszer, és talán le tudom kicsit lassítani magamat, mielőtt a generációmra jellemző módon ledarálnám magam egy óriási darálón, azaz a munkahelyemen. Átrendeztem a prioritásokat ezen a téren is.
Az életem legtisztább, legszebb része továbbra is az anyai szerepem. A fiam az idén is nagyon-nagyon sok büszkeségre adott okot. Zenélt a barátaival a diplomaosztóinkon, zenésztársaival együtt készített egy kampányvideoklipet a kar beiskolázási rendezvényeire (https://www.youtube.com/watch?v=0Pio3D6tucc). Stúdióba járt, forgatott, tanult, és még minket is támogatott az önzetlen, tiszta szeretetével. Jó látni, hogy milyen sokan szeretik, az elmúlt év legnagyobb öröme számomra ez a tapasztalás volt.
Mit várok 2024-től? Minden szerettem számára egészséget. Ahogy olvastam valahol tegnap, jó lenne 2024-ben már nem csak erősnek, hanem egy kicsit boldognak is lenni. Több mozgás, több kreatív munka, több pihenés, több énidő, több idő azokkal, akik nagyon-nagyon fontosak nekem. Akik nélkül ezt az évet végig sem tudtam volna csinálni.
Egészségügyi szempontból számomra ez az esztendő maga volt az annus horribilis. Sok szenvedéssel evickéltem túl rajta. Ha a számokat nézzük, talán magamnak is megnehezítettem egy kicsit :-) :
Módszertani Közlemények 4 számának munkálatai főszerkesztőként
3 folyóiratcikk
1 könyv
2 szerkesztett kötet
1 könyvrészlet
3 absztrakt
7 plenáris előadás
1 szekció előadás
Hello, 2024! Kicsit lassabban, de jövök! ;-)
.jpg)
Kommentek