Lassan újra elérkezik az év vége, a számvetés ideje. Micsoda év volt! A legnagyobb részét jobb lenne elfelejteni, ugyanakkor szeretném azt hinni, hogy mindennek oka van, és végül, ha nem is a közeljövőben, minden jóra fordul.
Az év első hónapjaira visszagondolva betegségek sora jut eszembe, „megkoronázva” azzal az egy héttel, amikor egy komoly betegség gyanúja is szóba került. Szerencsére ez utóbbi csak vaklárma volt, és mire megérkezett a kánikula, az én kedvem, és egészségem is rendbejött.
A tavasz hozott pozitív eredményeket is. Néhány hallgatóval tudományos műhelyt alakítottunk, és átestünk a tűzkeresztségen is egy hallgatói konferencia keretében. Tavasszal tudatosan „konferenciaböjtöt” tartottam, mert a doktori iskolában megszerzendő kreditek gyűjtését tartottam elsődlegesnek, és nem akartam túlságosan szétaprózni magam. Szerencsére ez a döntésem utólag igazolódott.
Nyár elején már minden jól alakult, míg egy igazságtalan és durva kritika állította helyre a már-már túlságosan pozitív irányba eltolódó egyensúlyt.
Azután jött Isztambul. Isztambul egyszerűen csodálatos volt. Számomra a legjobb élmény az idén. A konferencia, a város, és az egész kaland meghatározó része lesz az életemnek. Tanultam magamról, a családról, az anyaságról, a kollegialitásról és a barátságról. Ezt mind magammal viszem.
A nyarat egy megírandó tanulmány, az adatbázisom fejlesztése, és a menekülthullám fémjelezte. Több ezer szendvics, és ételcsomag elkészítésében vettem részt, gyakran kora reggeltől késő estig, nap nap után.
Az őszi félévet ebből következően halálosan fáradtan kezdtem el. Még 37 kredit hiányzott az abszolutóriumhoz (amikor ezeket a sorokat írom, már csak egyetlen vizsga, azaz 5 kredit hiányzik). A hétköznapi életet élni, dolgozni és közben tanulni nagyon fárasztó, így elhatároztam, hogy öt aktív félév alatt próbálom meg befejezni a hat féléves képzést. Ehhez persze áldozatokat kellett hozni. Nehéz volt. Konferenciák, beszámolók, szervezési és egyéb szakmai feladatok találtak meg, ha nyafogtam is néha, a többségét valójában kifejezetten élveztem.
Az év végére aztán kitisztult az ég, és kaptam egy olyan lehetőséget, amiről évekig csak álmodoztam, de erről részletesen még nem szeretnék beszámolni, talán majd jövőre. Egyelőre örüljetek velem!
Összességében tehát termékeny, de szomorú év lesz számomra 2015, egy kis isztambuli fényfolttal. A következő évnek nem lesz nehéz az ideit túlszárnyalnia.
2015 a számok tükrében:
- egy megjelent recenzió
- egy megjelent tanulmány
- hat konferencia-előadás
- 72 teljesített kredit
Mindenkinek nagyon hálás vagyok, aki segített! Ezúton is köszönöm. :D
Kommentek