Az elmúlt hónapokban nem azért nem írtam, mert semmi nem történt, inkább azért nem, mert túl sok minden történt.
Ha visszagondolok az idei év első felére, a legnagyobb változás, ami eszembe jut, hogy április 1-jétől megbízott tanszékvezető lettem. Alapesetben ez remek hír, mindenki örömmel gratulált is hozzá, de én nagyon sokat vívódtam a kinevezést megelőző hetekben.
Az egri Eszterházy Károly Egyetem Neveléstudományi Doktori Iskolája felvételt hirdet a 2019-2020-as tanévre!
A doktori iskolában működő alprogramokról az alábbi oldalon lehet tájékozódni:
.jpg)
Immáron ötödik alkalommal írok visszatekintést a lassan elmúló év eseményeiről. Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy az idei évet hogyan tudnám egyetlen szóval jellemezni: munka; ez az esztendő egyértelműen a munka éve volt.
Egy évvel ezelőtt arról írtam, hogy a 2017-es év kétségkívül a siker éve volt, és már csak a disszertációm megvédése a lezáratlan szál a családunk életében.
Egy hónapja, 2018. október 3-án 18 órakor A szegedi tanárképző főiskola és az egyetem kapcsolata a tanárképzés területén címmel előadást tartottam az SZTE Szabadegyetem rendezvénysorozat keretében. Valamikor augusztus folyamán érkezett a felkérés, és körülbelül annyira örültem neki, mint amnnyire megrémített.
A legújabb lapszámban az alábbi linken elérhető:
http://www.pedagogiatortenetiszemle.hu/index.php/ptszemle/issue/viewIssu...
A szám tartalmából:
Tanulmányok
Augusztus 28-a és szeptember 1-je között Berlinben került sor a 40., jubileumi ISCHE-re (International Standing Conference for the History of Education), a neveléstörténészek éves 
.JPG)
Az előző blogbejegyzés óta számtalan - ott még csak tervként, vagy jövő időben említett - esemény lezajlott, valósággá vált. Kezdjük az elején:
.JPG)
Sok idő telt el a legutóbbi blogbejegyzés óta, mert - annak ellenére, hogy nyár végén vagyunk -, a sok elfoglaltság nem tette lehetővé, hogy írjak. Először is A magyar polgári iskolai tanárképzés története című könyvem állapotáról szeretnék beszámolni.
Mint ahogy az általában lenni szokott, idén tavasszal sem unatkoztam. A terv ugyan az volt, hogy a védés után egy kicsit lazítok, de végül a szép számmal jelentkező kari elfoglaltságok mellett a tudományos munkát sem sikerült - még rövid időre sem - szüneteltetni. A Keresztapa óta ugyanis tudjuk, hogy vannak azok a bizonyos visszautasíthatatlan ajánlatok.
Kész. Vége. Már egy ideje készülök írni az élményről, de kellő időt akartam hagyni magamnak, hogy a történtek leülepedjenek.