Igen, az idei évben mindhárman megkaptuk a lehetőségeket arra, hogy kiteljesedhessünk abban, amit szeretünk. Ki a zenélésben, ki az oktatásban kutatásban, ki a fejlesztésben, innovációban.
Ebből következően az idei év olyannyira zsúfoltra sikerült, hogy ezen sorok megírására is csak az év utolsó napján kerítettem sort.
Az elmúlt hónapokban nem azért nem írtam, mert semmi nem történt, inkább azért nem, mert túl sok minden történt.
Ha visszagondolok az idei év első felére, a legnagyobb változás, ami eszembe jut, hogy április 1-jétől megbízott tanszékvezető lettem. Alapesetben ez remek hír, mindenki örömmel gratulált is hozzá, de én nagyon sokat vívódtam a kinevezést megelőző hetekben.
Az egri Eszterházy Károly Egyetem Neveléstudományi Doktori Iskolája felvételt hirdet a 2019-2020-as tanévre!
A doktori iskolában működő alprogramokról az alábbi oldalon lehet tájékozódni:
.jpg)
Immáron ötödik alkalommal írok visszatekintést a lassan elmúló év eseményeiről. Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy az idei évet hogyan tudnám egyetlen szóval jellemezni: munka; ez az esztendő egyértelműen a munka éve volt.
Egy évvel ezelőtt arról írtam, hogy a 2017-es év kétségkívül a siker éve volt, és már csak a disszertációm megvédése a lezáratlan szál a családunk életében.
Egy hónapja, 2018. október 3-án 18 órakor A szegedi tanárképző főiskola és az egyetem kapcsolata a tanárképzés területén címmel előadást tartottam az SZTE Szabadegyetem rendezvénysorozat keretében. Valamikor augusztus folyamán érkezett a felkérés, és körülbelül annyira örültem neki, mint amnnyire megrémített.
A legújabb lapszámban az alábbi linken elérhető:
http://www.pedagogiatortenetiszemle.hu/index.php/ptszemle/issue/viewIssu...
A szám tartalmából:
Tanulmányok
Augusztus 28-a és szeptember 1-je között Berlinben került sor a 40., jubileumi ISCHE-re (International Standing Conference for the History of Education), a neveléstörténészek éves 
.JPG)
Az előző blogbejegyzés óta számtalan - ott még csak tervként, vagy jövő időben említett - esemény lezajlott, valósággá vált. Kezdjük az elején:
.JPG)
Sok idő telt el a legutóbbi blogbejegyzés óta, mert - annak ellenére, hogy nyár végén vagyunk -, a sok elfoglaltság nem tette lehetővé, hogy írjak. Először is A magyar polgári iskolai tanárképzés története című könyvem állapotáról szeretnék beszámolni.
Mint ahogy az általában lenni szokott, idén tavasszal sem unatkoztam. A terv ugyan az volt, hogy a védés után egy kicsit lazítok, de végül a szép számmal jelentkező kari elfoglaltságok mellett a tudományos munkát sem sikerült - még rövid időre sem - szüneteltetni. A Keresztapa óta ugyanis tudjuk, hogy vannak azok a bizonyos visszautasíthatatlan ajánlatok.