Ülök a széken
Ülök a széken. A szék egy elég sivár irodában áll, bár az ablakon kinézve szépen süt a nap. Az asztalon levelek hevernek a Bűnjel feliratú borítékokban, és azon gondolkodom, hogy hogyan és miért kerültem ide. Péntek délután van. Gyönyörű napsütés.
Bediktálok a rendőrtisztnek minden fontos információt a velem történtekről, és közben csak az jár a fejemben, hogy hogy lehet valaki ennyire ostoba. Azon gondolkodom, hogy én hányszor haragudtam – okkal – emberekre, és mégse jutott eszembe soha mocskos névtelen leveleket küldözgetni. Egy bekamerázott postáról. Ugyanarról. Háromszor.