Ülök a széken

Ülök a széken. A szék egy elég sivár irodában áll, bár az ablakon kinézve szépen süt a nap. Az asztalon levelek hevernek a Bűnjel feliratú borítékokban, és azon gondolkodom, hogy hogyan és miért kerültem ide. Péntek délután van. Gyönyörű napsütés.

Bediktálok a rendőrtisztnek minden fontos információt a velem történtekről, és közben csak az jár a fejemben, hogy hogy lehet valaki ennyire ostoba. Azon gondolkodom, hogy én hányszor haragudtam – okkal – emberekre, és mégse jutott eszembe soha mocskos névtelen leveleket küldözgetni. Egy bekamerázott postáról. Ugyanarról. Háromszor.

2023, az átrendeződés éve

Mint már jó néhány éve, az esztendő végén idén is számot vetek. Az idei bejegyzés címén már jó ideje gondolkozom, hiszen sok-sok "új kezdet" jellemezte az idei esztendőt. Úgy éreztem, sok területen kellett az elmúlt években kompromisszumokat kötnöm, kivárnom, háttérbe szorítanom a saját érdekeimet. Az idén végre minden visszabillent a megfelelő, szerintem a normális kerékvágásba.

Dilemmák között

Az elmúlt hónapokban nem azért nem írtam, mert semmi nem történt, inkább azért nem, mert túl sok minden történt. 

Ha visszagondolok az idei év első felére, a legnagyobb változás, ami eszembe jut, hogy április 1-jétől megbízott tanszékvezető lettem. Alapesetben ez remek hír, mindenki örömmel gratulált is hozzá, de én nagyon sokat vívódtam a kinevezést megelőző hetekben.

2018, a munka éve

Immáron ötödik alkalommal írok visszatekintést a lassan elmúló év eseményeiről. Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy az idei évet hogyan tudnám egyetlen szóval jellemezni: munka; ez az esztendő egyértelműen a munka éve volt.

Egy évvel ezelőtt arról írtam, hogy a 2017-es év kétségkívül a siker éve volt, és már csak a disszertációm megvédése a lezáratlan szál a családunk életében.

Oldalak